˝Szervezetünknek elsősorban azokra a vitaminokra, és ásványi anyagokra van szüksége, melyek az éppen akkor termő, szezonális élelmiszerekben megtalálhatók.
Ha követjük a természetet, végtelenül egyszerű a dolgunk, és még a pénztárcánkat is megkíméljük.˝
Magyarországon a nemzetségnek 3 faja őshonos, ezeket gyakran a gyümölcséért termesztett Fragaria X ananassa illetve Fragaria virginiana fajoktól való megkülönböztetés végett erdei szamócának nevezik. A termesztett fajokat gyakran hívják epernek.
Az eper (latinul Fragaria vesca) rendkívüli illatának köszönheti elnevezését. Amerikában, Ázsiában, no és Európa hegyes-dombos vidékein már az ókor elején ismert volt az eper vad őse, a vadon növő szamóca. Az ókori Rómában például szépségmaszkot készítettek belőle. Az erdei szamócát a középkorban telepítették először a kertek végébe, s trágyázással a hozamát is megpróbálták növelni. A reneszánsz idején nagyon népszerűvé vált, már ekkor tejszínnel tálalták a hölgyek, borral az urak számára.
A legtöbb botanikus szerint az eper valójában nem is gyümölcs, a szó tudományos értelmében gyümölcsnek csak az eper felületén található kemény „magvakat” lehetne nevezni, melyek az epernövény virágának női ivarszervéből származó ováriumok, s az oly finom, húsos rész csak a virág vízzel telt magbugája. Középkorban megpróbálták nagy területeken termeszteni és a gyümölcs nagyságát keresztezésekkel, érési folyamatokkal fokozni, de addig kellet várni, míg az újvilágban Francia kutatók fel nem fedezték és a XVIII.században Európába be nem hozták a ma is ismeretes nagy gyümölcsű epret (Amerikai skarlát-eper). Minden előzetes elgondolás ellenére tehát a ma fogyasztott eper nem az erdei szamócából származik, melynek számos fajtáját mind a mai napig termesztik s árusítják, hanem az Újvilágból érkezett eperfák házasításának eredménye. Mind formáját, színét, ízét illetően az epernek számtalan változata, s a fogyasztónak a bőség zavarával kell szembenéznie.
Magát az epret már a kőkorban is fogyasztották, de csak a szamóca nagyságú, kis gyümölcsű fajtákat ismerték.
„Az epernek nagyon kevés kalória értéke van, nem hiába nevezik igazi fogyókúra gyümölcsnek.”
Amellett hogy kevés kalóriát tartalmaz, egy ember napi C-vitamin szükségletének a 87%-át többet, mint a narancs tartalmazza. Káliumból a napi szükséglet 7%-a, Kalcium 3%-a, Magnéziumból 5% fedezi. Az eper ráadásul alacsony energiatartalmú (100 grammban 35 kalória), s íze pedig egyszerűen fenséges.
Amint megérkezik a szép idő, megjelenik az eper is, s átveszi a stafétabotot a citrusféléktől, hogy szervezetünk C-vitamin ellátásáról gondoskodjon: 100 gramm eper 60 mg C-vitamint rejt magában, s ezzel a gyümölcsök között dobogós helyet érdemel.
Sose válasszunk méret vagy szín szerint, inkább bízzuk magunkat az orrunkra, s hagyjuk, hogy az eper illata varázsoljon el bennünket. A választott gyümölcs legyen tehát illatos, fényes és egységes színű, élénkzöld gallérral és kocsánnyal. Az átlátszó műanyag csomagolás lehetővé teszi, hogy alaposan szemügyre vehessük az árut, ráadásul védi az összenyomódástól is.
Az eper érzékeny ínyencség, ezért a legjobb, ha vásárlás után azonnal elfogyasztjuk. Legfeljebb két-három napig tárolható eredeti, perforált csomagolásában a hűtőszekrény zöldséges rekeszében. Fogyasztás előtt vegyük ki a hűtőből, s hagyjuk egy kis ideig szobahőmérsékleten, hogy csodás illata jobban érvényesüljön. Ha többet vásároltunk, mint amennyit el tudunk fogyasztani, készítsünk belőle lekvárt, öntetet, fagyasztását azonban nem ajánljuk.
Elég, ha az epret folyó vízben alaposan átmossuk. Fontos: sose hagyjuk, hogy az eper vízben álljon, ugyanis elveszítené aromáját és értékes vitaminjait, s vízzel szívná tele magát!
Az eper rosszul viseli a közvetlen magas hőmérsékletet, még lekvárfőzésnél is a lehető legalacsonyabb fokozatot érdemes választanunk. Tésztában, esetleg alufóliába csomagolva megsütve csodás finomság készíthető belőle. Az epret tilos kuktában vagy mikrohullámú sütőben főzni-sütni, csakis a hagyományos sütőt vehetjük igénybe Az epret kevés vajon serpenyőben is gyorsan átsüthetjük.
Az eper és az allergia: Az eper szervezetünkben hisztamint szabadít fel, így az arra érzékenyeknél allergiás reakciót (általában csalánkiütést) vált ki. A (radikális!) megoldás az, ha ebben az esetben lemondunk az eper fogyasztásáról. Megfigyelték azonban, hogy fokozatos szoktatással (homeopatikus adaggal kezdve) az allergiás reakció kiküszöbölhető, s az eperből készített szűrt szószok és a posírozott változat nem vált ki intoleranciát. Legyünk azonban nagyon óvatosak ezekkel a próbálkozásokkal, hiszen vannak, akik semmilyen formában s mennyiségben sem tolerálják ezt a gyümölcsöt. A szalicilsav az aszpirin fő összetevője, s szalicilsav nyomokban az eperben is található. Az eper tehát hatékonyan venné fel a harcot a megfázás ellen? A legenda szerint igen… bár ezt semmi sem bizonyítja!
Az érett, illatos epret természetesen tálaljuk önmagában! Vannak azonban, akik szívesen társítják például cukorral, ami csapott evőkanalanként plusz 60 kalóriát jelent; tejszínnel, s ebben az esetben egy csapott evőkanál tejszínhabra 55 kalória jut, míg a 15%-os zsírszegény tejszínváltozatban csak 50 kalória van két kanálnyi mennyiségben; fagylalttal, amikor is egy apró vaníliafagylalt-gombóc 40 kalóriát ad hozzá az eredeti adaghoz; túróhabbal, melynek 0%-os zsírtartalom-változata lehetővé teszi, hogy mindössze 20 kalória-bevitel mellett bőségesebben bűnözhessünk (3 evőkanál); s végül, de nem utolsó sorban meglocsolhatjuk az epret citromlével, amiben lényegében nincs kalória, ám annál több a C-vitamin!
Salátáinkat is feldobhatjuk eperrel, ebben az esetben a még erőteljesebb hatás érdekében használhatunk balzsamecetet, citrom- vagy narancslevet, kávékivonatot, csokoládédarabokat, fűszernövényeket, mint a citromfű, a bazsalikom vagy a tárkony, s természetesen alkoholos italokat, mint például a Curaçao, a Grand Marnier és a Cointreau.
Tehát fogyasszuk az Epret bátran és keressék Chéfünk üdítő ajánlatait!
Bemutatkozott a Békési Pálinka Centrum internetes pálinkafőzdéje: lefolyt az első Békési párlat, amelyet távvezérlésről, száz kilométerről készítettek.
Az Európai Bor-és Gasztronómiai Egyesületek Szövetsége (CEUCO) Európa-díjat adományozott a villányi Bock pincészetnek és a budapesti Bock bisztrónak.
A Magyar Borklub által 2011-ben először megrendezésre kerülő Magyar Borok Mestere elnevezésű fajtaborversenyen a legtöbb pontot a badacsonyi Borbély Gyula (Borbély Családi Pince) szerezte a Fehér Borok Mestere versenyében, megelőzve ezzel Kiss Istvánt (Fitomark 94) és ifjabb Szepsy Istvánt (St. Tamás).